Változott a Munka Törvénykönyve 2012. január 1-től. Az új Munka Törvénykönyve - 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről - rugalmasabban kezeli a munkavállalói jogokat, de továbbra is alapvető kötelezettségeket ír elő a munkaszerződések tartalmára vonatkozóan.
A munkaszerződés kötelező tartalma
A Munka Törvénykönyve szerint a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.
A munkaviszony - alapesetben - munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződést minden esetben írásba kell foglalni, ez a munkáltató kötelezettsége. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló - a munkába lépést követő harminc napon belül - hivatkozhat.
A munkaszerződésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak, de a munkaszerződés jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg.
FONTOS! A munkaszerződésben meg kell jelölni a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait. A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében.
A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltatónak tájékoztatási kötelezettsége is van, amelyet szintén a Munka Törvénykönyve szabályoz.
A munkaszerződés megkötése után, a munkába lépés napját megelőzően az új munkavállalót elektronikus adatszolgáltatással be kell jelenteni a NAV-nál, ez a könyvelő feladata. Minden esetben kérjünk bizonylatot arról, hogy a bejelentés valóban megtörtént-e.
A járulékfizetés tényéről a munkavállaló a saját ügyfélkapuján keresztül a NAV EBEV rendszerében maga is meggyőződhet.